Mostani cikkünkben összegyűjtöttünk nektek pár jó tanácsot annak érdekében, hogy mesélésetek maradandó élményt okozzon gyermekeiteknek.
Mielőtt mesélésbe kezdünk, gondoljuk át, milyen mesét választunk (a meseválasztás szempontjairól már korábban is olvashattatok három részes cikksorozatunkban), hiszen a jó időben, jó helyen megválasztott mese az alapja a minőségi és élménnyel teli mesehallgatásnak. Ahhoz azonban, hogy az üzenet, az élmény gyermekeink lelkéig hasson, fontos, hogy a külső keretekre, körülményekre is elegendő figyelmet fordítsunk. Figyeljünk a csendre, a nyugalomra, mesélésünk váljon ceremóniává! Vezessünk be különböző szertartásokat, amiket minden alkalommal valósítsunk meg: ilyen lehet például a mesecsengő, a mesesíp, a mesecsalogató dallam, a mesegyertya vagy bármi, ami az intim együttlét kialakításához és a gyerekek várakozásának fokozásához hozzájárul.
A szertartásosság azonban ne csak mesélésünk megkezdése előtt jelenjen meg, hanem a hangulati lezárásra is szánjunk időt! A mesét lezáró formulák (például mesegyertya használata esetén a gyertya elfújása) segítenek az élmény feldolgozásában és nem utolsó sorban segít gyermekeinknek visszatérni a mesei világból a valóságba.
A mese feldolgozása természetesen nem csak lelkiekben történhet meg: mesénk szereplői megjelenhetnek egyéb tevékenységünkben is, például rajzoljuk le őket vagy készítsünk róluk bábot.
Fontos figyelni arra is, hogy mesélésünket ne szakítsuk meg, ne hagyjuk félbe! Megszakítással ugyanis nem válik komplex élménnyé mesélésünk, és ha például egy drámai pillanatban fejezzük be a mesét, feszültséget is hagyhat, hiszen mesehallgató gyermekünk nem kapja meg a megoldást a mese segítségével.
Sokszor érezhetjük úgy egy-egy mese végén mi felnőttek, hogy tele vagyunk kérdésekkel. Szívesen kezdenénk faggatózásba gyermekünknél, vajon megértette-e az üzenetet, ez azonban káros lehet, így mindig hagyjunk elegendő időt a feldolgozásra! A régies hangzású szavakat se kezdjük el mese közben megmagyarázni: egy igényes magyar népmese felépítése segít gyermekünknek abban, hogy megértse az idegen hangzású szót annak ellenére, hogy pontos jelentésével nincs tisztában.
Végül pedig néhány mondat előadásunk módjáról. Tagolva, színesen hangsúlyozva, normál tempóban meséljünk gyermekünknek! A fontos részek előtt és után hagyjunk pici szünetet, ezáltal jelenítve meg azok fontosságát. A párbeszédek érzékletesek legyenek, hangszínünkkel különböztessük meg a mese szereplőinek megszólalását. Ha szemléltetni szeretnénk, csak a legszükségesebb eszközöket használjuk, melyek mindig igényesek legyenek! Megszólalásunk mellett pedig ugyanúgy figyeljünk metakommunikációnkra is: a mimika, a kézmozdulatok, a tekintet és a testtartás ugyanolyan fontos, mint a szavak kimondása.
Képek forrása: Littleheroes.com; Inkturtle.com