Bizonyára nincs köztetek sem olyan, aki ne találkozott volna már az óvodában felbukkanó kisebb-nagyobb konfliktusokkal. Legyünk őszinték: nem mindig egyszerű egy-egy agresszív megnyilvánulásra, vagy hosszan elhúzódó konfliktusra türelmesen és hatékonyan reagálni. Márpedig a türelem, mint olyan sok más esetben, ilyen esetekben is elengedhetetlen. Ám hogy meddig legyünk türelmesek, meddig ne avatkozzunk be gyermekeink harcába, vagy épp ellenkezőleg, mikor lépjük meg sürgősen a megfelelő, felnőtt lépést? Nehéz kérdések ezek. Alapvetően azonban elmondható, fontos, hogy teret hagyjunk gyermekeinknek saját konfliktusaik, csatáik megvívásához (természetesen közben fél szemünket rajtuk tartva).

Minden életközösségben előfordulnak nehezebb pillanatok, ugyanez igaz az óvodai közösségre is. Az egészen apró dolgoktól kezdve a komolyabb, agresszivitásig fajuló helyzetek itt is ugyanúgy megjelenhetnek, mint a felnőttek között. Fontos, hogy ilyen esetekben ott legyünk, szükség esetén támogassuk gyermekeinket a nehéz pillanatokban, azonban ameddig csak lehetséges, ne avatkozzunk bele saját harcukba. Amikor viszont véget ér az adott szituáció, érdemes beszélgetnünk velük arról, mi is történt valójában. Természetesen véleményt is formálhatunk, ám semmiképpen ne beszéljük „túl” a történteket. Ami még talán ennél is fontosabb az az, hogy esetleges negatív véleményünkkel ne gyermekünket bíráljuk, hanem az ő cselekedetét. Például ha egy játékon veszekszik társával és ezt a játékot ő vette el tőle, majd ő nem akarta visszaadni akár irigységből, akár dacból, ne azt mondjuk neki, hogy ő maga volt buta, hanem magára a cselekményre vetítsük ki véleményünket, ami ebben az esetben így szólna: butaság volt elvenni a játékot, de biztosak vagyunk benne, hogy máskor sokkal jobban fog viselkedni, hiszen ő okos nagylány/nagyfiú. Fontos azonban az is, hogy egy-egy hibás döntésnek, viselkedésnek meglegyen a megfelelő következménye. Ha felbukkan az agresszió, szükséges megfelelően reagálnunk rá: nem szabad úgy tennünk, mintha észre sem vettük volna, hogy gyermekünk a vita hevében meglökte társát; ha ugyanis nem kap időben megfelelő visszacsatolást viselkedéséről, nem fogja tudni, hogy az agresszió helytelen és bár fontos, hogy meg tudja védeni magát egy-egy nehéz helyzetben, mégis vannak határok.

Ha két gyermek között elhúzódó, látszólag megoldhatatlan konfliktusba ütközünk, arra kell törekednünk, hogy minden érintett meghallgatásra találjon mind a szülők, mind az óvodapedagógus részéről. Ha tisztába kerülünk mindkét fél nézeteivel és megismerjük oldalukat, könnyebben tudjuk segíteni konfliktusuk megoldását. Tartsuk szem előtt: az agresszióra sosem az agresszió a megoldás! Próbáljuk segíteni gyermekeinket, keressünk például olyan meséket, melyek konkrét megoldási mintákat nyújtanak számukra! Ehhez most is leginkább a magyar népmeséket javasoljuk nektek.

A későbbiekben folytatjuk még ezt a kimeríthetetlen témát, hiszen rengeteg konfliktus születhet meg gyermekeink között, melyek megoldását akkor tudjuk a legjobban segíteni, ha felkészültünk kezelésükre. Figyeljétek honlapunkat!