Olvasónk, egy nagymama fordult hozzánk tanácsért, mert aggódik kisunokája viselkedése miatt. Levelében megosztotta velünk, hogy a kislány szótlanul tűri a fájdalmat, nem panaszkodik, nem sír, nem kér segítséget az őt körülvevő felnőttektől. Tanácsokat kért tőlünk annak érdekében, hogy kialakuljon unokája normális önvédelmi reakciója, valamint ne féljen segítséget kérni az őt körülvevő felnőttektől.

Agresszió tapasztalása esetén elsőként a gondozónőnek/óvónőnek kell jeleznünk a problémát. Az a legfontosabb, hogy ilyen esetben a megfelelő szakértelemmel rendelkező gondozó beavatkozzon és megpróbálja a kisgyermekeknek megmutatni a helyes viselkedést, ezáltal oldva meg a helyzetet. Természetesen ezt annyiszor kell megtenni, ahányszor szükséges: ha egy nap többször is előfordul ilyen eset, mindannyiszor szükséges a gyermekek szintjén megbeszélni a problémát és szükség szerint a megfelelő következményeket meglépni (óvodai intézményekben például bevett módszer a büntetőszék. Ha egy kisgyermek nem megfelelően viselkedik és többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtat viselkedésén, az óvónő a széken ülve való gondolkozásra készteti, mely szinte minden esetben meghozza a várt hatást). 

A gyermekeknél időnként megjelenik az agressziótűrés, aminek több kiváltó oka is lehet. Egyrészt előfordulhat, hogy nem mer a környezetében lévő felnőttekhez fordulni, mert talán korábban előfordult egy-egy eset, amikor úgy érezte, nem talált befogadásra a problémája, azaz bizalmát vesztett állapot alakulhat ki akár csak átmenetileg is. Érdemes átgondolni, történt-e ilyen, előfordult-e, hogy egy-egy problémát nem megfelelő komolysággal kezeltek a szülők, netán nem volt elegendő idejük az orvoslásra (ez teljesen akaratlanul, könnyen előfordulhat a mai rohanó világban anélkül, hogy a szülő szándékossága megfigyelhető lenne). Amennyiben emlékeinkben találnak ilyen eseteket, fontos, hogy a jövőben fokozott figyelemmel lessük a gyermek minden panaszát és közös erővel, segítő hozzáállással próbáljuk megoldani a problémát, így előbb-utóbb a bizalom újra teljességgel visszaáll.

Másrészt az agressziótűrés kialakulhat bűntudatból is. Egy gyermek gondolhatja úgy, hogy nem helyénvaló, esetleg büntetést érdemlő cselekedetet tett, amiért bűnhődnie kell, ezért tűri a fájdalmat. Ez sokszor teljesen tudattalan, tehát elképzelhető, hogy a gyermek nem szándékosan viseli el a bántást társaitól, sőt, sokszor nem is közvetlenül a testi fájdalom előtti esetleges gyermek véleménye szerinti rossz cselekedetről van szó, hanem lelkiismeretes gyermek lévén akár napokig, hetekig is tárol a lelkében ilyen eseteket (amiket talán mi, felnőttek nem is tartanánk problémának). Ilyenkor segítség lehet, ha megvilágosítjuk a gyermek előtt azt, hogy esendő emberek vagyunk, követhetünk el hibákat anélkül, hogy ezért fájdalommal kellene bűnhődnünk. Nyilván egy kisgyermek ezeknek a szavaknak a jelentésével nincs tisztában, így próbáljunk meg a mesék nyelvén közeledni a problémához. Jelenjen meg akár egy jótündér a mindennapi mese során, akihez minden problémával lehet fordulni és aki igazán bátor ahhoz, hogy megvédje önmagát. Próbáljunk akár ennek a tündérnek, akár egy más kitalált, állandó szereplőnek a szavain, tettein keresztül üzenni gyermekünknek: nem szégyen a fájdalom, legyen bátor és védje meg magát!