Mindannyiunk életéhez hozzátartozik az éberség és az alvás váltakozása. Nem mindenki tudja, ugyanakkor mégis tény, hogy már egy 24 hetes magzat is alszik, illetve ébren van az anyaméhben. Ahogy a táplálkozásra, úgy az alvásra is elmondható, eltérő életkorban eltérő mennyiségre van szükség. A csecsemők alvásigénye nagyon magas, majd ez az igény egyre csökken az életkor előre haladtával (átlagos esetben egy újszülött napi 20 óra alvásigénnyel rendelkezik, csecsemők esetében ez már 18, később pedig 16 óra, egy iskoláskorú gyermeknek pedig már nincs is szüksége a nappali alvásra).

Egy éves kor körül, vagy akár már előtte is, jelentkezhetnek különböző alvászavarok. Ezek közül a zavarok közül az egyik leggyakoribb az úgynevezett inverz alvás, amikor is az ébrenlét éjszakára esik, nem pedig nappalra. Ilyenkor általában a pici az éjszakákat végigsírja, a nappalt pedig végigalussza. Ennek oka a gyermek különleges érzékenysége, azaz nem bírja a sok ingert, ami nappal körülveszi, éjjel pedig, mivel kevesebb inger éri, szívesen van ébren. Segíthetjük a probléma megoldását azzal, ha nappal is próbálunk hasonlóan nyugodt körülményeket teremteni. Ne legyen tehát sok minden gyermekünk körül, teremtsünk félhomályt, beszéljünk halkan, és persze ne legyen háttérzaj (tévé, zene, stb.). Ne aggódjunk, ez az alvászavar nem betegség, idővel kinövi gyermekünk, de forduljunk orvoshoz ennek a problémának az észlelésekor.

Gyakran tapasztaljuk azt is, amikor egy gyermek nem akar lefeküdni este, nem akar elaludni. Ez is egy alvászavar, mely a szeparációs szorongásra vezethető vissza (azért nem akar lefeküdni, mert nem akar egyedül maradni a sötétben). Ilyenkor segíthet, ha mesélünk gyermekünknek, és amíg el nem alszik, fogjuk a kezét, simogatjuk a hátát, azaz éreztetjük vele, ott vagyunk mellette.

Három éves kortól jellemző az éjszakai átvonulás megjelenése, mely általában a gyermek 7 éves koráig bukkan fel a családok életében. Ilyenkor a gyermeknek van szobája, ott is alszik el, de éjjel átmegy szülei ágyába. Sokan ilyenkor nem tudják, mi a helyes, megengedni, vagy visszaküldeni, visszatenni az ágyába? Nem kell aggódni ennek a problémának a felbukkanásakor: nyugodtan engedjük meg gyermekünknek, hogy átjöjjön hozzánk, hiszen így végigalussza az éjszakát és megtapasztalja, hogy ha fél, átmehet szüleihez, ők megértik és támogatják őt. Ha így cselekszünk, hamarabb oldódik gyermekünk feszültsége, ezáltal hamarabb is oldódik meg az éjszakai átvonulás kérdésköre.

Ritkább esetben, de néha előfordul az alvajárás, mely egy máig tisztázatlan, de valószínűleg genetikai okokra visszavezethető alvászavar (a hajlam biztosan örökölhető és ötször több fiú szenved ettől az alvászavartól, mint lány). Alvajárásnak nevezzük azt, amikor gyermekünk folyamatosan alszik, de alvás közben mégis tevékenykedik. Általában 4-5 éves kortól szokott megjelenni ez a zavar és jellemzően 10-12 éves korra növik ki az ettől a zavartól szenvedők. Nyugalmunk megőrzése érdekében segít, ha enyhe fényt kapcsolunk éjszaka a szobában annak érdekében, hogy lássuk, mi történik alvajáró gyermekünkkel. Fontos, hogy nem ébresszük fel őt alvajárás közben, hanem vezessük vissza szobájába és fektessük őt az ágyába. Fontos továbbá az is, hogy a balesetveszélyes tárgyakat eltávolítsuk az útból, nehogy megsérüljön gyermekünk.

Szintén nem túl gyakori, de azért fellelhető alvászavar a krónikus álmatlanság. Ennek lényege, hogy a gyermek órákon át képtelen elaludni, vagy ha el is alszik, utána hamar felébred, és nem tud visszaaludni. Akkor számít betegesnek ez a jelenség, ha hónapokon át tartósan fennáll. Minden esetben pszichológusnak kell megtalálnia a probléma forrását, ez a zavar ugyanis szoros összefüggésben áll a szorongással, és a stressz, valamint különböző lelki konfliktusok váltják ki.

Az éjszakai felriadás sem túl gyakori, ugyanakkor annál ijesztőbb zavar. Ilyenkor a gyermek szörnyű jelenetet rendez az éjszaka közepén, pániszerűen kiabál, fulladozik, ám ennek okát ő sem tudja megmondani. Egy-egy ilyen roham rosszabb esetben akár húsz percig is eltarthat és minden esetben orvosi kivizsgálásra, ezt követően pedig kezelésre van szükség. Ezek mögött a rohamok mögött ugyanis szervi betegség (például légzészavar), vagy a stressz húzódhat meg.

Az utolsó alvászavar, mellyel foglalkozunk, a lidérces álmok megléte. Ennek a zavarnak a megjelenésekor gyermekünk ugyanazt a visszatérő, rossz álmot éli meg újra és újra, amitől fél, felriad és sír. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy általában emlékszik is rá, rosszat álmodott, így meg lehet őt nyugtatni, lehet vele beszélgetni. Nagyon fontos, hogy toleránsak maradjunk, nem szabad lekicsinyíteni az álom jelentőségét! Ha pedig elhúzódik ez a probléma, forduljunk szakemberhez, mert sokszor feldolgozatlan élmény a háttere, amit a pszichológus szakemberek elő tudnak hozni és segítenek feldolgozni.

Képek forrása: stronglittlesleepers.com, 123mymd.com