Minden kisgyermek életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor a szülei nélküle mennek el otthonról. Ilyenkor nagyon fontos, hogy tudjuk, hogyan a legoptimálisabb színházba, moziba indulni este, vagy ügyeket intézni, vásárolni menni nappal.

Sokszor az tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, ha gyermekünk alvása közben egyszer csak elszaladunk otthonról. Jogosan merülhet fel bennünk ilyenkor a kérdés, miért is lenne ez probléma, hiszen ha például a sarki közértbe szaladunk le egy fél órára, mialatt gyermekünk alszik, ő biztonságban lesz azzal a felnőttel is, akire rábíztuk. De mi történik akkor, ha gyermekünk a szokottnál hamarabb ébred fel és mi még nem vagyunk otthon? Előfordulhat, hogy sírva ébred és keresi az édesanyját, de nem találja őt. Hiába van mellette a rá vigyázó felnőtt, neki akkor, abban a pillanatban csakis az édesanyjára lenne szüksége, az ő hangja tudná csak megnyugtatni és hiába szól neki, ő nem megy oda hozzá. Egy ilyen eset számára nagyon ijesztő lehet. Egyrészt azért, mert álmából felriadva hirtelen azt sem tudja, ki az a másik felnőtt, aki édesanyja helyett megy be hozzá, másrészt úgy érzi, hiába szól a számára legfontosabbnak, ő nem felel hívószavára. Egy-egy ilyen eset nagyon könnyen előidézheti a bizalomvesztést, amit aztán nagyon nehéz és kitartó munkával lehet csak visszaszerezni.  

Nagyon fontos tehát, hogy minden esetben, legyen akárhány éves gyermekünk, elmondjuk neki, hová megyünk, ki fog rá vigyázni, és mielőtt útnak indulunk, röviden, határozottan, de melegséggel telve búcsúzzunk el tőle.

Fontos az is, hogy tudassuk gyermekünkkel, mikorra várható visszaérkezésünk. Tartsuk szem előtt, hogy számára még az idő fogalma nem azt jelenti, mint számunkra. Mi, felnőttek ugyanis tudjuk, nagyjából mennyi időt jelent egy óra, kisgyermekünk azonban nincs tisztában ezzel. Segíthetjük ezt azzal, ha olyan eseményhez kötjük visszaérkezésünk időpontját, ami számára is egyértelműen beazonosítható.

Ha hosszabb időre válunk el gyermekünktől, készítsünk számára játékos naptárat vagy vágható „centit”, hogy jól tudja érzékelni az idő múlását és a hátralévő idő mennyiségét. A rá vigyázó felnőtt az aznapi centi letépését nagyjából azonos időpontban végezze el, a picivel együtt (például a fürdetés után, az esti meseolvasás előtt).

Képek forrása: westernseminary.edu