A mesék világában él egy kis tündér, Lola, aki pozitív történeteivel bearanyozza minden őt hallgató gyermek életét. Ezeknek a kedves kis meséknek az üzenete egy életre szóló iránymutatást ad a piciknek és nem utolsó sorban nekünk, felnőtteknek is segít emlékezni arra, hogy optimistán és a jót meglátva boldogabb életet élhetünk.
Ezúttal Lola megálmodójával, az Aranykönyv-díjra jelölt A Titoktündér mesekönyvek szerzőnőjével, Beck Andreával beszélgettem.
Somogyi Anita (Kisgyermekfejlesztes.hu): A Titoktündér című mesekönyvét Aranykönyv-díjra jelölték nemrég, gratulálunk! Sikerének titka biztosan az az optimizmus és pozitív szemlélet, melyet meséi sugároznak az őt olvasó/hallgató kicsiknek és nagyoknak. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen szemléletű mesekönyvet írjon?
Beck Andrea: Köszönöm szépen, nagy örömet jelent a jelölés, különösen, hogy mindkét könyv bekerült a jelöltek közé! Valóban igyekszem optimistán és pozitívan állni a világhoz és nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel a szemlélettel már gyermekkorban megismertessük a kicsiket. Az ötlet nagyon egyszerű módon fogant: én magam jó tíz éve, felnőttként ismerkedtem meg a pozitív gondolkodás alapjaival és azóta is igyekszem ezt fejleszteni magamban. Saját példámból kiindulva jutott eszembe, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha ugyanezt már gyermekkorban elsajátíthatnánk: ha az lenne természetes, hogy örülünk annak, amink van és eszünkbe sem jut keseregni azon, ami nincs. Ha vidáman tudnánk kezdeni a napjainkat és megpróbálnánk mindenben a jót keresni úgy, hogy közben töretlenül hiszünk saját magunkban.
S.A.: Lola, a kis tündér könnyedén átlendíti Tobyt, a mesekönyv főhősét problémáin. Melyek azok a gondok, melyeknél útmutatást, segítő kezet kaphatnak a kicsik Lolától?
B.A.: Csupa olyan hétköznapi esemény, amely bármely kisgyerekkel megtörténhet, megtörténik naponta, például: fél a sötétben, kicsúfolják, lámpaláza van, rossz irányba befolyásolják a másoktól hallottak, kistestvére születik, nehezen barátkozik, megbetegszik, elveszíti a játékát, netán verekszik, vagy őt bántják.
S.A.: Nemrég megjelent A Titoktündér második része, mesélne egy picit erről?
B.A.: Mondanivalójában és szellemiségében megegyezik az első résszel, a szereplők köre azonban bővül és más élethelyzeteket mutat be. Olyan események is szerepet kapnak benne, mint például a szülők esetleges különválása, háziállat vállalása, szó esik az anyagiakról is egy kicsit, a csúfolódásról, a tanulás fontosságáról, a hisztiről, arról, hogy idegenekkel nem szabad elmenni, bármit mondjanak is, és még jó néhány fontos témáról. Mindezt persze mesésen és játékosan, a gyerekek számára leginkább átélhető módon. A könyv első része egyébként óvodában játszódik, a második pedig már kisiskolás korban. Ez nem jelent egyértelműen életkori behatárolást, hiszen az első részt is nagyon szeretik az iskolások és a másodikat is az óvodások. Nyelvezetében, mondanivalójában mindkettőt bátran ajánljuk 4-5 éves kortól egészen 10-12 éves korig.
S.A.: Ebben a részben Lola és Toby csapata kibővült Pannival és Boldizsárral is, valamint az ő titoktündéreikkel, Lottival és Helennel. Újdonság még, hogy ezúttal olyat területeket is érintenek a mesék, melyek különösen nehéz és érzékeny területei lehetnek egy gyermek életének; ilyen például a szülők különköltözése vagy az anyagi helyzet miatti megkülönböztetés. Hogyan tudnak segíteni a tündérkék ezeknek a témáknak a feldolgozásában?
B.A.: Azt gondolom - és a tapasztalataim, valamint az olvasói visszajelzések is ezt igazolják -, hogy a meséken keresztül sokkal könnyebb átadni bármilyen "tanítást", mert egészen másként fogadja be a gyermek, mintha a szülőtől közvetlenül hallaná. Jobban azonosul a szereplőkkel, beleképzeli magát a szóban forgó szituációba és emiatt később jobban is emlékszik majd a megoldásra, a segítségre. Konkrét példa erre az a mese, amelyben az egyik kis főszereplőt el akarja csalni magával egy nagyon szimpatikus pár a játszótérről. Egy anyuka úgy fogalmazta meg a lényeget ezzel kapcsolatosan, hogy a mese után látta először, hogy a kislányának "leesik" a mondanivaló, pedig számtalanszor beszélt már neki erről korábban. De az, hogy a kedvenc mesehősével azonosulva végigélt egy ilyen történetet, segített rávilágítani a lényegre. A szülők elválásánál, vagy egyikük hosszas távolléténél szintén segítség lehet, hogy látja, mással is történt már ilyesmi, a "lám, nem vagyok egyedül" érzés vigaszt nyújthat. Ez utóbbi mese azt igyekszik hangsúlyozni, hogy bármi történjék is a felnőttek világában, a gyerekek iránti szeretet ugyanolyan erős marad, akár a távolból is. Tartozik hozzá egy versike is, ami még játékosabbá próbálja tenni ennek a nehéz témának a feldolgozását.
S.A.: Vannak-e a mesekönyvben olyan elemek, amelyek könnyedén átültethetőek a való életbe, amelyeket a picik segítségül hívhatnak például egy konkrét, számukra félelmetes helyzetben?
B.A.: Igen, az első rész minden meséjéhez tartozik egy-egy varázskellék, mindkét kötetben sok gyakorlati és elméleti tanács szerepel, valamint versikék, mondókák, egyéb praktikák is segítik a kicsiket és nagyokat egyaránt.
S.A.: Talán korai még a kérdés, hiszen még csak most jelent a Titoktündér 2., de tervezi a sorozat további folytatását?
B.A.: Nem korai, hiszen egyrészt nagyon nagy igény van rá, mert sokan keresik szerencsére, másrészt pedig rengeteg ötlet és történet van még a fejemben, amivel segíteni szeretnék. Készül a Titoktündér harmadik része, megjelenése ez év nyarán várható, ennél pontosabb dátumot sajnos még nem tudok mondani erről.