A kicsik életében előbb utóbb megjelenik a félelem, és ez teljesen normális jelenség. Ahogy egyre jobban megismerik a világot és több ismeretet szereznek, úgy köszönt be életükbe a szorongás is. Jó, ha tudjuk, ez a fejlődés velejárója. Vannak persze szorongásra hajlamosabb gyerekek és vannak olyanok is, akik könnyedén küzdik le az ilyen jellegű akadályokat. Egy viszont minden gyermekben közös: segíthetünk nekik mi, felnőttek a félelemmel való szembenézés és leküzdés érdekében támogató hozzáállással, és néhány egyszerűen alkalmazható gyakorlattal. Ehhez adunk most pár tanácsot nektek.
A legfontosabb szem előtt tartanunk, hogy minden félelem komoly és nem szabad lekicsinylően hozzájuk állni. Mi felnőttek például tudjuk, hogy a sötétben sem történhet semmi baj, a kicsiknek azonban sokszor meg kell küzdeniük a sötétségtől való félelemmel is. Ők még nem értik azt a tényt, hogy a dolgok világosban és sötétben is ugyanott vannak (az alakállandóság megértése is megkíván egy bizonyos fejlődési szintet), sőt, az árnyékok is ijesztő méreteket ölthetnek számukra. Nagyobb korban, amikor már képesek elvont fogalmak megértésére is, újabb félelmek jelenhetnek meg, különösen akkor, ha konkrét életesemény is kapcsolódik hozzájuk (például egy családtag elvesztése). Ha a félelem állandósul, szorongássá alakul és jelentős lelki- és testi tüneteket is produkálhat. Éppen ezért mindig legyünk tisztában azzal, hogy minden félelem komoly, és fontos megértő, odafigyelő támogatással gyermekünk mellé állni.
Lawrence J. Cohen Legyőzzük a félelmet! című könyvében olvashatunk egy fantasztikus módszerről, ami kicsi gyerekeknél is bevethető; ez a félelem skálájának a megalkotása. Az a legjobb, ha gyermekünkkel együtt készítjük el, sőt, nyugodtan nevezze el ő maga a mérőeszközt, hiszen így személyessé tesszük azt. Az „eszköz” tartalmazzon egy skálát (például egytől tízig, ahol az egy a leggyengébb félelmet, a tíz pedig a legerősebbet jelenti), szorongás esetén pedig az egyszerű „hánynál tartasz?” kérdéssel is elindítható az adott szituáció feloldása. A szorongás pontozása már elindítja a problémával való szembenézést és azt a folyamatot, aminek végére gyermekünk eljuthat a leküzdésig. Az is segíthet, ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy lerajzolja a szorongását, ha ugyanis még jobban aktivizálja az agyát, tovább csökkentheti a szorongást.
Ha a félelem egy adott tárggyal kapcsolatos, az elkerülés csak átmeneti, de semmiképp nem hoz tényleges megoldást. Segítsük gyermekünket szembenézni és ehhez hívjuk segítségül a játékosságot is! Ha például a hajszárítótól fél, segítsük őt ennek leküzdésében azzal, hogy az ő tempójában ismertetjük meg vele az eszközt! Játsszunk vele, először csak magyarázzuk el a működését, meséljük el, miért hasznos eszköz! Sőt, eljátszhatjuk azt is, hogy felnőttként mi is félünk tőle, mert az érzelmek elfogadása is segíti az eredmény eljövetelét. Később, amikor már látjuk a nyitottságot, játsszuk el a hajszárítást a plüssállatokkal is. Folyamatosan igazodva gyermekünk kíváncsiságához, lassan és fokozatosan eljuthatunk oda, hogy egyszer csak már nem fél tőle. Természetesen előfordulhat, hogy sosem válik igazán szeretett tárggyá, de ez rendben is van; mindannyiunk életében vannak szeretett és kevésbé szeretett eszközök és van, amit szívünk szerint mi is inkább elkerülnénk, vagy el is kerülünk.
Végezetül egy fontos útravaló: szeretettel, megértéssel és játékossággal sokat segíthetünk a gyermekkori félelmek leküzdésében is!