A jó kudarctűrő képesség azt jelenti, hogy a gyermek megtanulja, hibázni szabad, és kell is, hogy képes legyen hibázni. Merjen és akarjon újrakezdeni, próbálkozni, és tudja elviselni, hogy nem mindig ő nyer, nem mindig az övé a legjobb.
Ennek az állapotnak az elérése elsősorban a család feladata, a szülőknek kell megtanítania gyermeküknek (természetesen az óvoda támogatásával együtt). Nehezíti a dolgot, ha szülőként mi magunk is maximalisták vagyunk, ám ha kellő önismerettel rendelkezünk, van esély rá, hogy gyermekünknek hatékonyan tudjunk segíteni.
Mit tehetünk szülőként a jó kudarctűrő képesség kialakulásáért?
Először is merjünk hibázni, és erről ne habozzunk beszélni gyermekünkkel! Ha például valami nem sikerül nekünk, avassuk be őt, meséljük el neki, mi volt a tervünk, mit szerettünk volna elérni, ami sajnos most nem sikerült. Láttassuk érzelmeinket is: engedjük, hogy lássa, szomorúak, feldúltak, vagy csalódottak vagyunk. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy felhívjuk rá a figyelmét, újra meg fogjuk próbálni, hátha ezúttal sikerülni fog. Természetesen nem kell óriási dolgokra gondolni: ha például közös rajzolás a program, mialatt az eltervezett rajz nem sikerül úgy, ahogy szeretnénk, bátran beszéljünk erről, és aztán látványosan próbáljuk meg újra. :) Ezzel megmutatjuk gyermekünknek, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, nekünk sem sikerül minden elsőre, de megpróbáljuk újra, és nem adjuk fel!
Vannak gyerekek, akik érzékenyebbek, erősebb a kudarckerülési vágy bennük. Ilyenkor elfogadva temperamentumát, próbáljuk meg a „határait” apránként kijjebb tolni. Mit is jelent ez? Például, ha észrevesszük, hogy gyermekünk rendszeresen kerüli a társasjátékozást azért, mert véletlenül se akar veszíteni, igenis toljuk bele időnként ebbe a számára nem komfortos helyzetbe, nagyon figyelve rá, hogy kellő szeretettel és elfogadással tegyük ezt. Néha megengedhetjük, hogy úgy döntsön, nem szeretne társasozni, de alapvetően inkább más választási lehetőséget kínáljunk fel neki: játszani szeretnénk vele, de azt ő döntheti el, a sárga vagy a piros bábuval áll játékba. Lehet, hogy kezdetben ez a fajta helyzetbehelyezés kiborítja őt, és még nehezebben viseli az esetleges vesztést, de idővel megtapasztalja, nyerni még jobb érzés, így szépen-lassan elkezdi leküzdeni kudarckerülő habitusát.
Bár léteznek ún. kooperatív társasjátékok is, amik többek közt az együttműködés, az egy csapatba tartozás élményét hozzák el a gyermekek életébe, és szintén nagyon fontosak, lehetőleg a hagyományos társasjáték se kopjon ki a mindennapjaitokból. :)