„Az integráció pedagógiai értelemben a speciális nevelési szükségletű gyermekek együttnevelését jelenti fejlődési zavart nem mutató társaikkal.” (Csányi, 1984)

Azonban már itt, a fogalom tisztázásánál fontos leszögezni, hogy az integráció nem egyenlő azzal, hogy sajátos nevelési igényű gyermekeink normál óvodába járnak. Ahogy azt egy későbbi cikkünkben ismertetjük majd, az integráció sikerességének számos feltétele van. Ezeket hamarosan megosztjuk majd Veletek, kövessétek nyomon honlapunkat!

Ahhoz, hogy az integráció előnyeiről és hátrányairól beszéljük, le kell szögeznünk, hogy ezek a felvetések nézőpontonként változhatnak. Jelen összegzést igyekeztünk úgy összeállítani, hogy olyan szempontokat nevezzünk meg, amelyek általánosságban elmondhatóak.

Várnai Rudolfné szerint, aki például a hallásfogyatékosok pedagógiájával kapcsolatban is publikál, az integrációs nevelésnek két legfontosabb előnye van: a sajátos nevelési igényű gyermekek számára leírhatatlan ösztönző- és húzóerőt jelent az, hogy egy csoportban nevelkedhetnek, fejlődhetnek ép társaikkal. Az ép gyermekek megtanulnak alkalmazkodni nem ép társaikhoz, már óvodáskorukban kialakul az empátia-készségük, amire egész életük során szükség lesz. Könnyebben elfogadják majd a másságot, kevesebb előítélet alakul ki bennük.

Elmondható, hogy minél kisebb életkorban találkoznak egészséges gyermekek sérült gyermekekkel, annál inkább természetes lesz számukra az elfogadás. A sajátos nevelési igényű gyermekeket hajlamosak vagyunk túlfélteni, túlóvni, emiatt előfordulhat, hogy ezek a gyerekek búra alatt nevelkednek és így felnőtt életük során törékennyé válnak. Az ilyen gyerekek az együttnevelkedés alatt tisztába kerülnek képességeikkel, megtanulnak élni saját adottságaikkal.

Az óvodapedagógus látóköre, ismeretanyaga folyamatosan növekszik az integrált nevelési közegben, hiszen számtalan olyan technikát, olyan bánásmódot sajátít el, amit e nélkül a nevelési forma nélkül valószínűleg sosem tenne, mert mindennapi munkája során nem lenne rá szüksége. A sajátos nevelési igényű gyermekek a pedagógusokat is próbára teszik, hiszen az óvodapedagógusi alapképzés során ismeretszerzésük nem tér ki elég részletesen a differenciált bánásmódra. Ebben a nevelési formában viszont meglévő alapismereteinek bővítése mindenképpen szükséges, valamint a gyógypedagógusokkal, utazó pedagógusokkal, fejlesztő pedagógusokkal több alkalommal nyílik lehetősége konzultálni, tapasztalatot cserélni. Természetesen az integrált nevelés előnyeinél a szülőkre vonatkozó előnyöket is meg kell említenünk. Így nem kell kiszakítani a gyermeküket meglévő közegéből, környezetéből, a megszokott közelségből. Ezen kívül nem kell messzire utazniuk, nem kell adott esetben bentlakásos intézménybe adni gyermeküket.

Most pedig beszéljünk egy picit a hátrányokról. Hátrányt jelenthet az, ha alapvetően túl magas a csoport létszáma, vagy túl nagy számú sérült gyermek integrálása történik meg az adott csoportba. Probléma lehet az is, hogy az adott intézmény anyagi nehézségek miatt nem tudja biztosítani megfelelő mennyiségben sem a tárgyi, sem a személyi feltételeket (gondolunk itt a pedagógusok továbbképzéseire, megfelelő számú pedagógusra, segítő személyekre). Az integrált nevelés során mind a sérült gyermek, mind pedig a pedagógus is találkozhat az elfogadás nehézségével. Alapvetően lassú és nehézkes folyamat lehet az esetleges előítéletek leküzdése a csoporton belül. Ezen kívül a szülők nem megfelelő ismeretanyaga, a tájékozódás hiánya, vagy esetleg a nem tudatos választásból adódó félreértések is nehézséget okozhatnak. Problémás lehet továbbá, ha a gyermekek nem képesek egymáshoz alkalmazkodni; ebben az esetben azonban a háttérben az óvodapedagógus hiányosságai állnak/állhatnak.

Azokban az esetekben, ahol mindkét fél kölcsönösen alkalmazkodik egymáshoz és megtanulnak együtt létezni, együtt nevelkedni, létrejöhet az integrált nevelés legfejlettebb foka, azaz az inkluzív nevelési forma, amikor a pedagógus is tud alkalmazkodni, és közös munka eredményeként nem is a gyermeket akarja mindenképpen megváltoztatni, hanem az ő egyéni képességeihez alkalmazkodik, és arra építkezve fejleszti őt és foglalkozik vele.