Az átlagos képességű gyerekek zenei képzését célozza meg a Suzuki-módszer, amelynek a lényege, hogy a gyereket egészen kicsi korától kezdve zenei környezet veszi körül. A hangszeres zenetanulásra való motivációját anyja tevékenysége indítja el.
Az édesanya a módszer előírásainak megfelelően gyermeke két éves korától elkezd hegedűn tanulni és minden nap gyermeke jelenlétében gyakorol. Ezzel egy időben gyermeke nem nyúlhat a hangszerhez, csak és kizárólag figyelheti, hallgathatja édesanyja gyakorlását. Ezzel szépen-lassan kialakul a hangszerhez való vonzódása, és alig várja, hogy megismerkedhessen ő is vele. Később a gyermek is kap egy kis hegedűt, melyen ő is játszhat. Zenetanára hallás után tanítja őt, szinte folyamatosan hallgatják, amit játszaniuk kell.
Miért jó, ha a gyerekek kicsi koruktól kezdve hangszeres zenét tanulnak? Egy 2006-os kanadai felmérésből kiderült, hogy azok a gyerekek, akik zeneórákat vesznek, jobb teljesítményt nyújtanak a memóriafeladatokban, sőt az általános intelligenciatesztekben is. A kutatást végző tudósok olyan négy- és hatéves gyerekek agyfejlődését hasonlították össze a közelmúltban, akik jártak, illetve nem jártak zeneórákra. Amikor a kutatók pedig kifejezetten azt vizsgálták, hogy a gyerekek odafigyelő és hangmegkülönböztető képessége miként fejlődik, azzal szembesültek: a "Suzuki-gyerekek" sokkal jobban teljesítenek, mint a zenei oktatásban nem részt vevő négy- és hatévesek (Origo).
A Suzuki-módszert elméletén alapszik a Helen Doron korai angolnyelvtanítás módszere is, de erről majd egy későbbi cikkünkben olvashattok majd.