Kedves Mindannyiótok!

Lányom, Lili 4 éves és pár hónappal ezelőtt hirtelen elkezdett félni a sötéttől. Próbáltunk beszélgetni vele, elmondtuk neki, hogy nincs mitől félnie, de valahogy nem akart elmúlni az aggodalma. Odáig fajultak a dolgok, hogy éjszaka újra rendszeressé vált a bepisilés, mert félt kimenni a mosdóba.

Keresgéltem az interneten, hogy mivel tudnánk rajta segíteni, és bár nem ebben a témában, de rátaláltam egy waldorf baba készítő lány blogjára, ahol azonnal beleszerettem az egyik babába. Megrendeltem Lilinek és vártam a hatást... nem mondtam neki semmit, nem javasoltam, hogy "beszélgessen" a babájával a problémájáról, egyszerűen csak hagytam, hogy maga oldja meg a helyzetet. Eltelt néhány hét, amikor teregetés közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Lili a babájával beszélget, aki a hallottak szerint szintén félt a sötétben. Még most is hallom, ahogy mondja Lili: én is félek a sötétben, de majd éjszaka megpróbálunk együtt kimenni, jó? :-)

Néhány hét elteltével Lili félelmének már nyoma sem volt, örökké hálás leszek ennek a babának, hogy segített az én kislányom problémáján!

Üdv. mindenkinek: Réka