Családból a bölcsődébe, onnan az óvodába majd az iskolába. Ezek az átmenetek nehézségeket és komoly kihívásokat hordoznak magukban. Lássuk, mit tudunk tenni mi, felnőttek annak érdekében, hogy az átmeneti nehézség ne váljon tartóssá gyermekeink életében!
Az életben sokszor szembe kell néznünk a változás által kiváltott szorongással, hiszen minden olyan esemény, amely a megszokottból kilendít bennünket, feldolgozást igényel. Nincs ez másként gyermekeink életében sem. A picik életébe már 2-3 éves korban beköszönt egy olyan mértékű változás, mely hatással van az egész napközbeni elfoglaltságukra. És bár a bölcsődei közösséget nem minden gyermek ismeri meg, az óvodával már garantáltan mindannyian találkoznak.
Mostani cikkünkben három nagy kérdéssel, a beszoktatással, a fokozatossággal és a kommunikációval foglalkozunk.
A megváltozott helyzet egyik legfontosabb momentuma a beszoktatás. Adjunk időt gyermekünknek arra, hogy megértse, elfogadja és megszeresse az új állapotot! Ne sürgessük őt az új helyzet megszeretésére, hallgassuk meg őt akkor is, ha nem boldogan mesél új élményeiről! Nem probléma, ha azzal szembesít bennünket gyermekünk az első néhány napban, hogy nem szeret óvodába járni, jobban szeretne otthon maradni, hiszen számára az otthon jelenti a biztonságot és az ebből való kiszakadás bizony a biztonságérzetét is fenyegeti. Hagyjuk, hogy bátran megossza velünk félelmeit, vágyait! Hiszen mi történik vele akkor, amikor bölcsődébe, óvodába, iskolába kerül? Az addig megszokott napi rutinja megváltozik, és új napirendhez kell alkalmazkodnia. Meg kell tanulnia a társaival kommunikálni és szembe kell néznie azzal is, hogy valaki más gondozza őt, nem az édesanyja, vagy az addig megszokott felnőtt.
A beszoktatás sikerességének természetesen számos tényezője van. A legfontosabbak közt említenénk meg a pedagógus és a szülő együttműködését, valamint a pedagógus befogadó és szeretetteljes személyiségét.
Mint minden nagy horderejű kérdésnél, fontos szem előtt tartanunk a fokozatosság elvét ennél a kérdésnél is. Kezdetben csak néhány órát töltsünk az intézményben gyermekünkkel és aztán fokozatosan, a pedagógussal való megbeszélés alapján tágítsuk ezeket a határokat! Az anya vagy az apa jelenléte biztonságot ad a kisgyermeknek, és megkönnyíti az új környezethez való alkalmazkodást is.
Az átmenetek segítésében nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak is. Fontos, hogy a pedagógus is kezdeményezzen beszélgetést a szülőkkel a nap végén. Mesélje el néhány mondatban, hogy mi történt aznap a gyermekkel, milyen előrelépést tapasztalt viselkedésében, esetleg sikerült-e már baráti kapcsolatokat kialakítania a többiekkel.
A szülő és a pedagógus közötti kommunikációs híd felépülését segítik a családlátogatások is. Túl azon, hogy az egymás közti kapcsolatra is pozitív hatással lehet egy-egy ilyen látogatás, ilyenkor van igazán lehetőség megismerni a gyermek körülményeit, valamint ilyenkor nyerhet bepillantást a pedagógus az otthoni szokásokba is, melyek aztán segítik megérteni a számára esetleg furcsának tűnő viselkedést egy-egy szituációban.
Figyeljétek honlapunkat, mert hamarosan összefoglaljuk Nektek egy másik nagy átmenet, az iskolába menés körülményeit, azaz az iskolaérettség feltételeit!